ez a kis falu, travassos valahol braga irányában van, azon kicsit túl, valami elképesztő gyönyörű helyen.
amúgyis speckó ez az ország, szeretik emlegetni, hogy itt született a filigrántechnika (ezzel persze nincsenek egyedül), de ebben a faluban különösen sok igazi tősgyökös, rozsdás, konzervatív, de bravúros és profi mester dolgozik. ezt volt ma szerencsénk megtekinteni.
először is az aranymúzeumot (nemviccelek, így hívják), kedves, kétszobás kis hely, szerszámok, tárgyak, ilyesmi, a gyűjtő bácsi személyes, portugál nyelvű részletes beszámolója kíséretében.
aztán elmentünk még egy műhelybe, hogy az egyik észt lányt beprotezsálják oda nyári gyakorlatra..
ó. hihetetlen egy hely volt, ott ült az a két szivar a mocskos fészerben (ami a műhely), irtózatos kupleráj, málló tető, meztelen elektromos vezetékek. az asztalokon totál káosz. a két fazon a vastag szaruszemüvegében (az egyiknek kettő is volt), folyamatosan dekkeltek és közben szólt a recsegős rádióból a portugál műnépzene. egyszerűen levettek a lábamról. nem tudom leírni, milyen érzés volt ott állni mögöttük, nézni a tökéletes mozdulataikat és azt a fura huncut jelnyelvet amin egymással kommunikáltak. az egyik 'mérnöknek' szólította a másikat, miközben az megtekerte a mezítlábas, szűrőtlen, mértanilag hibátlan cigarettáját.
tamás mester, bitangul hiányzol!
az élvezet és érzelmek mellett megy egy haszna is volt, megbizonyosodtam a teóriáimról, hogy hogyan szeretnék és fogok, ha.
ja és ezek után elmentünk még a ... mi is volt a neve? asszem valami ouronor vagy hasonló, szóval egy üzem, kb a caprice kategóriája. (majdnem minden pont olyan volt, csak a gyémántok helyett filigránokkal dobálóztak a fehérköpenyes szakik). itt megnézhettük, hogyan veszik le a negatívot egy 'kézimunka' filigrán tárgyról, hogy aztán majd a hihetetlen injektorapparátukkal meg a centrufugálöntőjükkel műfiligránt öntsenek róla. ojjé. gáz volt, inkább nem néztem oda.
ja és a képek.
egyesek a szokásosnál nagyobb felbontásban, csak hogy lássátok a részleteket (nem mintha az az illúzióm lnene, hogy meg szoktátok nyitni nagyban is a képeket.. (-: )
a múzeum kertje:
finomságvizsgáló
valahol itt krepált be az autófókusz,
úgyhogy a kezem remegését lehet itt most megfigyelni
formastancoló
mű-műhelyidill
amúgy a tárlók gyönyörűek voltak. körben ez a
rozsdás acélszekrény, üveg tolóajtókkal, kapocsolással,
finom világítással, a tárgyak palákon tálalva.
hát ez asszem a csavartdrót-készítő
állítólag 16. századi húzópad
marita, szerszámok
ezzel szórják szét a forrasztókeveréket azokon a finom kis vackokon
már bácsiéknál. a szemfülesebbek megtekinthetik a dupla okulárét
9 óránál ott füstöl
a közeli városka körforgalmában pedig ezzel
a bizarr installációval sikerült szembesülnünk.
nem mondom hogy nem kezdtem el gyanakodni a földönkívüliekre.
na galíciában ezekből minden háznál volt egy.
terménytárolók eredetileg.
mondjuk azokon egy kereszt és egy torony is volt,
de szélkakas nem. a képen sajnos nem látszik,
de általában 6-8 magas kőgombán állnak
(állítólag a patkányok elleni prevenció).
zárásképp: érdemes nagyban megnézni.
középen ott vadul egy kitesurf- ös.
azt hiszem ez az egyik legjobb dolog lehet a világon.
és végül: http://www.youtube.com/watch?v=ZoA7c4_dvGY


































mintha a saját asztalom látnám... :))
VálaszTörlés