kétségeink voltak az időjárást illetően. beigazolódtak.
először hmm hogy is hívják? figueira da foz-nál álltunk meg, hogy megmártózzunk a jeges tengerben. bazihideg volt, de kemények vagyunk, kibírtuk (-: jót úsztunk. (mert itt porto környékén nem igazán úszható a víz. mire beérnél olyan messzire, ahol már nem ér le a lábad, a hullám már ki is hozott a partra. legalább nem fulladásveszélyes)
így indult. figueira da foz.
piknikünk az almafaligetben.
ezek a spanyolok hihetetlen élelmesnek bizonyultak.
konkrétan nekiálltak spagettit főzni a semmi közepén,
és olyan holmikat kaptak elő a furgonetából, hogy csak lestünk.
holmik
te jó ég.
ez egy kertben volt
lea, julia, pablo
próxima paragem: óbidos. vicces kis fale, nagyrészt turistalátványosság,
szép, meg színes, meg üres, meg van egy vár.
helyes kis axonometrikus
torres vedras, kávé, hentes.
estére sintrába érkeztünk.
zuhogott, úgyhogy először kávé-sör, aztán újratervezés.
hol alszik ilyenkor az utazó?
parkban.
ha kevéssé felismerhető is, azért ti tudjátok, hogy ez a romantikus terasz
a furgoneta hátuljából nyílt. ebben a nagy esőben júlia rögtönzött egy fóliasátrat,
és, nem viccelek, nekiálltak főzni. lelőhetetlenek voltak. aztán a furgonban vacsora,
bor, társasjáték. aztán alvás, szardínia-módra.
készülnek a kolbászok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése