valamikor nekem is kell vacsorázni.
így tehát: második nap kis turistáskodás megint, miután elkísértük a házigazdánk barátnőjét a vásárra, ahol árult. ez egyfajta lokál WAMP, vagyis "művészpiac", mondjuk inkább, hogy kézműves, de ezek mind-mind súlyos felelősségteljes szavak.. szóval maradjunk abban, hogy emberek árulták a kis vackaikat (ezt a szót pedig a negatív felhangjai nélkül szúrtam be ide). a színvonal ettől függetlenül nem volt valami nagyon magas, de szórakoztató látni, hogy itt is milyen kultusza van az újrahasznosítós egyedi ajándéktárgyaknak.
a piac, amit egy lépcsőre telepítettek.
ettől nagyon családias lett, főleg, hogy a lépcső neve quebra costas,
(ami eltöri a derekad, olyan meredek)
a legendás műfüves mackó
szökőkút sok palával
pad romantikázáshoz, evezősök reggelire
ja boccs
felfedeztünk némi anarchisztikus színezetet is
megérdemelt kávé
a vetélytárs nélküli nemzeti keksz csempereklámja
egy rendezővel söröztünk, aki tízparancsolatokat gyűjt.
hát eléggé random módon összedobáltuk neki ezt.
csak, hogy sejtsétek, milyen itt a közhangulat a campuson
botanikus kert
ezt megmásztam, bizonyíték később
ezek itt a városi park csempéi,
némelyik egyszerűen ellenállhatatlan.
nyulak megint, sajnos balladai homályba bújva
és a kontextus
personal statement
ez meg a bejárat.
hogy miért ide a végére került, nem tudom.
szerintem rém ízléstelen, nekem ez már nagyon vadbarokk.
ami a legszebb az egészben, hogy ezek a furcsa organikus formák,
nem viccelek, cseppkőből voltak összeépítve, habarccsal.
na mára asszem ennyi.
jó éjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése