azt a tanácsot kaptam egy itteni ismerőstől, hogy az egyetem művészellátójában találok kétkomponensű szilikont.
nem így volt, de az ottaniak és mások megtettek mindent, hogy kárpótoljanak. rajzoltak nekem térképet is. cserébe portugálul kellett egy háztartási boltban elmagyaráznom a bajuszos szakibácsinak, hogy mit szeretnék, és nagyon jól sikerült. (persze nem volt, amit kerestem, úgyhogy vettem fürdőszobai szigeteléshez valót. otthon minden olyan egyszerűnek tűnik, hogy mit hol hogyan és mennyiért tudsz beszerezni. de az itt szerzett sikerélmény mégis értékesebbé teszi a keresgélés nehézségét.) remélem ezentúl sosem fogok idegeskedni (otthon sem), ha valami nem sikerül elsőre.
a belas artes amúgy érdekes, mert nem rendelkezik azzal historikus terheltséggel, amivel a pesti vagy a bécsi, hanem inkább új, de tele van régi munkákkal. a kantinban jó a kávé (persze majdnem mindenhol jó a kávé).
zárásképp még néhány szót az utcai kultúráról: a portugálok köpnek. gyakran, hangosan, és élvezettel. ezen kívül nem érezni azt a délies közvetlenséget, bár az emberek intim szférája jóval kisebb sugarú. simán behelyezkednek a hónod alá, ha úgy jön ki a lépés, de érzésem szerint ez sokkal inkább figyelmetlenség mint közvetlenség vagy melegség. meg lehet szokni.
hallgassatok boris vian-t, ha tehetitek- http://www.youtube.com/watch?v=AxpGNj1GTBo
fbaup belülről
innentől egy kis városkép-kurzus
régen aranyműves volt, most valami butik
de a spaletták még mindig manuálisak
ez meg, kérem, leánygimnázium. alant az előtér. járnátok ide?
utcakép fake villamossal (utólag építették, közlekedésre,
ha jól tudom,nem használják, csak turistáskodáshoz.)
ékszerbolt idillel
torokcukor
mutatja is, hogy NEM fogsz tőle köhögni
legközelebb ilyen fogkrémet veszünk.
tudom, ez nem tűnik túl érdekesnek, de valahogy annyira jellemzőnek érzem a stílust.
valami nagyon ittmaradt a 60-'70'es évekből
erre értem haza. (megfejtés: reggel nagymosás volt.
a nedves levegő miatt nehezen száradnak a holmik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése