tudunk itt pár helyet, embert, történetet, amit, remélem, nem fogok elfelejteni. bár az emlékezetem (nem tudom, másé is ilyen-e) önszerveződő, nem az marad meg, amiről abban az adott pillanatban azt gondolom: ezt szeretném megtartani. a nosztalgia, az meg megint egy másik, alattomos dolog.
az itteni "nemzeti galéria", a museu do soares dos reis kongón, üresen és csendesen fogadott minket. a kertje ugyanazt a bomló, érett szépséget viselte, amit az itteni kertek többnyire.
néha azt kell gondolnom: hogy fér el ennyi szépség ebben a világban?
XVII. sz.
na ez jó régi (1000 körül talán)
kell még nekem egy kis idő, míg ennek a haj-ékszer dolognak a lényegét meg fogom érteni.
olyan idegen, és olyan bizarrul vonzó egyszerre, legalábbis a személyes oldaláról.
manuál kézmosáshoz
múzeumkert
a legenda szerint volt itt tavaly (vagy tavalyelőtt) egy fiú, aki elkezdte felfújni ezeket a darvakat mindenfelé. szériaszám is van mellettük, ezer volt a cél, de az utolsó száz már brazíliában készült.
végre egy, ami véletlenül jól sikerül
ezek pedig a faculdade de letras (bölcsészkar) végzősei. mindenkinek van egy ilyen talárja,
amit félévkezdéskor (mert az most van), meg a végén visel. büszkén. jól is áll nekik.
vannak valamiféle szertartásaik is, nem egészen tiszta, de valami újoncavatásról is hallani,
most meg óriás fakanalakkal ácsorogtak.
ilyenek közelről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése